Szervusztok!
Beidézek egy beszélgetést az eHam fórumról:
http://www.eham.net/articles/8813
Itt arról vitatkoztak, hogy melyik módszer a jobb a tanuláshoz. A Koch vagy a Farnsworth. Azokkal értek egyet, akik szerint az a lényeg, hogy kedvvel csinálja az ember. Kösse olyan dolgokhoz, amiben sikere van.
A Farnsworth módszer arra jó, hogy a kétszeres kapcsolást lehetetlenné tegye. Azonnal a karakter ritmusképét jegyezze meg a tanuló, és ne számolja minden alkalommal, hogy mennyi pont és/vagy vonás van benne, és pláne ne próbálja ritmusos szavakkal helyettesíteni a ritmusképet. Egy ilyen átkapcsolás túl sokáig tart.
A Koch módszer lényege, hogy egyszerre csak egy új karaktert tanuljunk meg. A legelején csak kettőt, majd ha elértük a 90% feletti pontosságot, akkor veszünk hozzá egy újat, és így tovább a 26 angol betűig plusz a 10 számig és néhány jelig. Mindig egy újat megtanulni egyszerűbb, mint egy újabb csoportot, így apró lépésekben ugyan, de sikeresek lehetünk. Ha van kedvünk, akkor vehetünk előre szavakat is.
Hogy honnan, ha más nincs, akkor a webSDR rádiókból. Nagyon hamar fel lehet (némi segítséggel) ismerni a CQ szót. Érdemes is rá koncentrálni, hiszen ott kezdődik az összeköttetés. Utána lehet figyelni az általános hívást adó prefixére. Ilyeneket hallhatunk sávoktól, napszaktól, évszaktól és napfoltciklustól függően, mint pl. OK, OM, DL I7, G0 vagy JA, K2, VE1 stb. Nagyon sok mindenhez köthetjük a hallott kétbetűs morze szavakat. Pl. ahhoz, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy hallottam egy japánt, egy amerikait vagy egy kanadait távírón!
Ha nehezen megy, akkor lazítsunk. Hallgassuk félálomban, vagy más tevékenység közben. Biztosan el fog jönni az a pillanat, az AHA élmény, ami örömet okoz. Erőltetni nem érdemes. Ha más vezet sikerre, akkor csináld másképpen. Ahányféle ember, annyiféle módszer lehetséges.
73! de HA4AA András